A-moll etűd
Megjelent a színen és mélyen meghajolt Hajnalka,
a kócos hajú zseni, a halhatatlan komponista.
Zenészei: az örök természet sok-sok dalnoka,
ezerszínű hangszerét az életre hangolta.
Rozsdás fém nyikorgása volt a fák hangja. Nem fájó,
csak öreges, kicsit zagyva. Vajúdó anya torz
gyönyörű jaja, az ébredő avar zizzenő
sóhaja. A bokrok zümmögő pattanása, mint
szerelmespár kéjes álma. A feltörő forrás lágy
csobbanása, akár az élet kazánjának halk
dohogása. Rendben volt hát minden, inthetett a
pálca: napfény volt a jel, a mai Megújulásra.
Képek
A nyugalom megzavarására alkalmas képek rejtőznek az avatárok alatt. Ezek a vers hangulatához igazodó, fülledten erotikus, helyenként pornográf és többnyire érdekes fotók vagy fotómontázsok. A weblap gondolatával egy időben születtek.
Csak akkor kattints a képre, ha már elmúltál 18 éves és nem riaszt az esetlegesen bizarr látvány!
Visszatekintés
Pár szó a vers keletkezéséről
Szonettet szerettem volna írni, ez lett belőle. Össze lehet persze úgy is rakni az Etűdöt, hogy összejöjjön a 14 sor, de a rímképlet és a szótagszám csak nem fog stimmelni. Tulajdonképpen ebben az időben még nem törődtem ezekkel a flikflakokkal, inkább a képekre és a "hamis" rímekre koncentráltam.
Őszintén: sohase foglalkoztam annyit a költészettel, hogy a verstant érteném, vagy érezném. Sohase érdekelt, hogy mit akart kifejezni a költő valaki más szerint. Én sokszor írtam verset úgy, hogy semmi lényeges mondandóm nem volt. Nekem se ütemérzékem, se zenei hallásom - nem biztos, hogy én felismerem az ütemhangsúlyos vers versritmusát. Illetve az a biztos, hogy nem ismerem fel. Az időmértékes verselésről pedig inkább ne is beszéljünk. Lehet, hogy Fehér Kornél versei nem is versek, csak sorokba rendezett, látszólag összeillő szavak egymásutánja.