Csak ennyi
x
Milliónyi apró pont.
Szürke, fehér, fekete,
színtelen színek gyereke,
megnyújtott pillanat a perc.
Néhány ezer apró mag
mely kikelt, vagy mag maradt,
hozott ezt-azt és elrohant,
mint gyorsvonat: a tegnapok.
Ötven-hatvan görnyesztő
göröngy, apró örömök
árnya alatt sivatagi
sivársággal, hajlott háttal
szorgoskodnak az évek.
Hát ennyi! Homokórán
hangtalanul pergő homok,
kis semmiség csak az élet.
Képek
A nyugalom megzavarására alkalmas képek rejtőznek az avatárok alatt. Ezek a vers hangulatához igazodó, fülledten erotikus, helyenként pornográf és többnyire érdekes fotók vagy fotómontázsok. A weblap gondolatával egy időben születtek.
Csak akkor kattints a képre, ha már elmúltál 18 éves és nem riaszt az esetlegesen bizarr látvány!
Visszatekintés
Pár szó a vers keletkezéséről
A társadalom, egy ország, egy nép, a Föld szempontjából az egyén élete valóban kis semmiség. Lehet hasznos, emlékezetes, észrevehetetlen, átlagos, sőt akár káros is, de a legtöbbünk életét csak néhány másik ember ismeri és értékeli. Az egyén szempontjából azonban az élet az az egyetlen és megismételhetetlen csoda, amiért valóban hálásnak kellene lennünk a szüleinknek. A percekért, a napokért, az évekért.
Amikor ezt a verset írtam valószínűleg rossz passzban voltam. Sivárság, monotónia, színtelenség, semmiség, kemény szavak. Mire az ember felismeri, hogy ő is része egy végtelen kozmikus szimfóniának már nincs ideje tenni is azért, hogy az még szebben szóljon. Mire felfogja, hogy az apró örömök megérték a küzdést és a szenvedést, addigra lepereghet összes homokja és nincs ott az Isten, aki megfordíthatná az órát.