Ecsetvonások Jimi Hendrix portréjához
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
I. A világ végén
A világ végén sötétek a hajnalok,
fekete szívekben leomló fal vagyok.
A világ végén virraszt a bánat,
fekete szívekben megtalálhatsz.
Egy kunyhó bűzös kövén
Jézus helyett születtem én,
gyapjas fejjel, mint konok,
elsárgult, kiégett csillagok.
Anyám volt az utca,
apám volt a sötét,
de a külvárosok rongya
megtagadta gyermekét.
Ahol a piszok az élethez tartozik,
és kilenc gyomorba jut egy kenyér,
ahol a kölykök számát már nem is ismerik,
ott szüzek a ringyók, s a gyilkos lelke fehér.
Ahol csak a kocsmák üvegnyakán
bugyog vágy a szépség után,
és az értelem szülte rend sem több,
hogy elkaparják, ki megdöglött,
ott menedék az ének. Röhög a sovány tetűn,
meghágja anyját, tenyészik táptalaján,
ott gyermekkel együtt fogan meg a bűn.
A világ végén sötétek a hajnalok,
fekete szívekben ébredő dal vagyok.
A világ végén a tőke az úr,
fekete szívekkel játszik vadul.
II. Azt mondták
A társaim azt mondták: szabad vagy.
Élhetsz testvér, ha minket is élni hagysz.
A társaim azt mondták: indulj el!
Lesz, majd ki szeret lesz, majd ki átölel.
Csupasz, éhes és szabad vagyok,
munkanélküli és jogtalan.
Ágyam a föld,
rajta borús ég a paplan,
zászlóm éhség színű zöld,
lengeti a halál,
s valami lappangó titok.
Egy ebédből és egy üveg
sörből van az élet,
szerelmem a gitár,
s a nő csak szükséglet.
Ujjaimhoz néha már
idomul a húr,
mint fájdalomhoz az ideg.
A társaim azt mondták: szabad vagyok.
Hazám fehér, hideg ország, az Egyesült Államok.
A társaim azt mondták: sebaj!
Kezünk erős, szeretnek a nők, fejünkön dús a haj.
III. Halálkerék
Forog a kerék,
ömlik a pénz,
életedet kifizették
rég, már nagyon rég
az övék, az övék.
Forog a kerék,
maradj, ha akarsz,
tépd magad, csak tépd,
ha bírod még,
ha bírod még.
Tajtékzik, hömpölyög az őrület,
hajhullám ringatja a dal-hajót.
A távolban füstölnek színes füvek,
táncolnak meztelenek, az elsuhanók,
az Istenek.
Jimi kitépi felpüffedt szívét,
vigyorog, rámered és eldobja.
Szikrázik, zúg, őrjöng a sötét,
felmetszi fény ereit és szopja
az ég tejét.
Indián íjak járják át,
mokaszinos léptek üteme hinti be
a spirituálék fájó, igaz városát.
Jimi vonaglik, s rángnak vele
a folyók, a fák.
Egyetlen tűzcsóva a mámor
és félig szítt cigaretta a lét.
Akkordok cikáznak, erjed a bor,
Amerika egy félénk asszony: ölét
belepi a por.
Mesél, zsong, áramlik,
múltján mereng a zenefolyó,
az extázis bő haszonná válik,
tapsol egy nagypénzű gyilkos: bravó!
Csak így, csak így a halálig!
Forog a kerék,
ömlik a pénz,
életedet kifizették,
nem a tiéd,
nem a tiéd.
Forog a kerék,
nem baj, ha leesel,
akad még
sztár, akad még
ki helyedre lép.
Képek
A nyugalom megzavarására alkalmas képek rejtőznek az avatárok alatt. Ezek a vers hangulatához igazodó, fülledten erotikus, helyenként pornográf és többnyire érdekes fotók vagy fotómontázsok. A weblap gondolatával egy időben születtek.
Csak akkor kattints a képre, ha már elmúltál 18 éves és nem riaszt az esetlegesen bizarr látvány!
Visszatekintés
Pár szó a vers keletkezéséről
A verseket legtöbbször csak pár perc alatt lefirkantottam valamire. Azután később, ha megtaláltam és tetszett, akkor módosításokkal, vagy változtatások nélkül átírtam a készülő könyvembe. Így nagyon sok vers elveszett, mert elhagytam a cetliket, anyámék kidobták az újságokat, a zsírpapírt, esetleg nem tudtam kiolvasni mit kapirgáltam mire és az mihez tartozik. Fogyókúrázott a könyvem.
Volt azonban néhány vers, amire hosszabb ideig készültem: anyagot gyűjtöttem, vázlatot írtam, több nap alatt végletesítettem. Ezeket nem is írtam át soha, mert sokadikra is átlag felettinek és befejezettnek tűntek.
A középsuliban mi egy kompakt fiúosztály voltunk, ezért a feszültségek levezetésére és a mozgalmi munka igazolására gimis lány testvérosztályt választottunk, akikkel egyszer-kétszer hivatalos és alkoholmentes találkozónk volt. Volt egy rövid műsor, fellépett az osztály rock bandája és én elmondtam egyik versemet. Jimi Hendrix igazán megérdemelte volna, hogy egy kicsit figyeljenek rá, de ez a sok lökött mind másra figyelt: fiú a lányra, lány a fiúra. Ha a Lenin összesből olvastam volna fel egy-két oldalt, annak is hasonló sikere lett volna. Csepegtessen ezekbe kultúrát, aki halva született - gondoltam - és gondoltam még különbeket is, miután meghúztam a véletlenül nálam lapuló laposüveget.