Monológ
x
x
x
Nekem az élet csak rohanás.
Ősi, még el nem mormolt fohász,
az első és utolsó dobás:
életem egy kaland semmi más.
Nekem a szerencse egy martalóc.
Öreg, festetlen képű rút bohóc,
nem selymes puhaság, csak durva kóc:
pislákoló láng, nem égő kanóc.
Nekem az értelem egy pohár tej.
Egy kérdés, melyre senki sem felel
egy olcsó fintor, egy zokogó fej:
üresen kongó gúnyos torz zörej.
Nekem a szerelem lágy gondolat.
Egy nevetés féltve őrzött szavak
egy lekésett, egy el nem ért vonat:
egy őrült csók, egy kínos pillanat.
Epilógus:
Az én csókom a holt anyag csókja,
a csermelyé, mely csendesen csobog.
Szép szavam egy koldus végső bókja,
kezemben a fáklya nem imbolyog.
Az én hazám apró örömök boltja
egy széttépett szív, alig-alig dobog.
Szomjamat idegen szó mégsem oltja,
én mindörökké a te híved vagyok.
Képek
A nyugalom megzavarására alkalmas képek rejtőznek az avatárok alatt. Ezek a vers hangulatához igazodó, fülledten erotikus, helyenként pornográf és többnyire érdekes fotók vagy fotómontázsok. A weblap gondolatával egy időben születtek.
Csak akkor kattints a képre, ha már elmúltál 18 éves és nem riaszt az esetlegesen bizarr látvány!
Visszatekintés
Pár szó a vers keletkezéséről
Nem tagadom, egy kissé leporoltam a régi verseket. Hogy ezzel jót tettem, vagy nem, nem tudom. Tény, hogy ahányszor előveszem egy régebbi művemet, azonnal porolni kezdek. Ezért is lesz jó ez a webes kiadás, mert az már majdnem könyv és a könyvekben nem szoktam szavakat áthúzni, vagy kicserélni.
Valószínűleg észrevehető, a Monológ két részből áll, ami most a harmadik ráncfelvarráson esett át. Az első monológ nem sikerült, túl sok butaság maradt benne, amikor a vázlatot egy füzetbe másoltam. Valahova be akartam küldeni - talán még most is fellelhető az a változat - ezért kiszedtem a használhatónak látszó részeket az eredetiből és írtam hozzá egy Epilógust. Most még egy keveset pofoztam rajta és megpróbálok többször nem nyúlni hozzá.