Legelső verseim egyikét olvashatják itt az írástudók. Lehet, hogy klisés, de kezdetnek nem rossz. Nem tudom később miért térítettek el a rímek egy másik irányba és azt sem tudom létezik-e még visszaút.

Magyarázatként a vershez annyit tennék hozzá, hogy Miskolcon 1972-ben nem álltak nők és éttermek az utcasarkon és hagyományos értelemben vett mulató is alig volt. A lámpák többnyire égtek, de egy-kettő mindig ellenzékbe vonult. A rendőröknek valóban volt szürke egyenruhájuk és ösztönösen huligánnak tekintettek minden fiatalt. Imádtak személyigazolványokat lapozgatni és egyértelműen közveszélyesnek ítélték azt, akinek már egy hete nem volt munkája. Ilyen alapon manapság a fél országot lecsukhatnák, mert többnyire nem lehet tudni, hogy ki miből él. 2019-ben huligánok nincsenek, csak garázdák, hajléktalanok, futballszurkolók és migránsok. Ja, és persze vannak magányos öregek és magányos fiatalok.